Nem vettem észre és eltelt egy kis idő. Mármint a blog szempontjából. Február 2-án volt egy éves a DuliMorgóoska! Hip-hip hurrá!

Ráadásul ezzel is csak véletlen szembesültem, amikor megnéztem a blog.hu-s profil oldalamat, hogy mennyi posztot tettem közzé. Hát nem is olyan keveset. 131 (ez lesz a 132-ik) azért már valami. Két év se kellet hozzá, amióta elkezdtem ezt az egészet az AmigAROCKWellBLOG-al. Azóta van 5 működő és abból 4 rendszeresen frissülő blogom. Persze ezek a számok nem olyan nagyok elvégre van aki több száz posztot kiad magából ennyi idő alatt. Na de én elsősorban nem ebből élek, és még csak hasonló területen se dolgozom. Nem is vagyok se internet, se számítógép közelben napközben, hogy esetleg tudnám formálgatni a gondolataimat. Mondjuk mobilon menne úgy ahogy, csak azért azon nem olyan kényelmes. Talán ha valami okos teló lenne, na de azon se nagyon kényelmes írogatni pár mondatnál többet. És azt se szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez nekem a kevés szabadidőmből megy. Az embernek ha nap, mint nap dolgozik nem sok ideje marad. Reggel elmegy hazulról késő délután otthon van, ha venni kell valamit akkor még később. És otthon is tenni kell pár dolgot, mást ne mondjak enni kell néha. És ahhoz, hogy ez teljesüljön mindenképpen szükség van ételre. Amit el kell készíteni, ami megint csak idő. Így lényegében kb este nyolc órától van lehetőségem arra, hogy a blogokkal foglalkozzak. Vagy a videókkal. Ami még inkább időigényes, sőt rettenetesen időigényes. Ha ezeket figyelembe vesszük akkor bizony nem olyan kevés ez. Bár én nagyon keveslem részemről, mert tudnék többet is írni, elvégre mindig eszembe jut valami és a munkám nem olyan, hogy agyilag teljesen lekötne így lényegében folyamatosan gondolkodom, filózom dolgokon. Ilyenkor szoktam kitalálni mit fogok majd legközelebb csinálni, és ötletelni. Csak mivel elég csapongó a fantáziám és sok minden foglalkoztat így rengetegszer előfordul az, hogy kitalálok valamit és nem írom le (mondván majd otthon megcsinálom) simán elfelejtem. Ennek az eredménye, hogy bután nézek magam elé mikor elkezdenék foglalkozni vele.

Szóval eltelt most már több, mint egy év. És ezt észre se vettem. Nem is igazán gondolkodtam azon, hogy ezt mióta működtetem, mert minek. Nem a DuliMorgóoska az elsődleges blogom. Fontossági szempontból mindenképp a Polip-Paróka és az AmigAROCKWellBLOG szerepel legelöl. Hiába van már itt is több, mint 30 poszt ez csak egy másodlagos blog a számomra. De egyáltalán nem háttérbe szorított. Fontos és nélkülözhetetlen pontosan azért hoztam létre, hogy azok a gondolatok amik a mindennapok során megfogalmazódnak bennem és közzétételre várnak, és nem férnek bele a többi blogom koncepciójába itt szépen megjelenhessenek.

Volt olyan terv, hogy visszamenőlegesen teszem ezt közzé és egy friss posztban hivatkozok rá. De elég hamar elvetettem. Ha már így alakult, hát így alakult. 

Anyád picsáját szórakozzál te köcsög! Bazdmeg te szemét, csaltál és hazudtál! Ki nem szarja le, hogy húsz éve történt és az akkori szabályoknak megfelelt. Összeloptad a disszertációd tartalmát ne kend másokra te állat! Nem azért kell lemondanod, mert a szocialista rendszert is szépen kiszolgáltad és miattad is nem vehetett rész az 1984-es olimpián Magyarország, nem azért mert orbán jól idomított kutyája vagy. Egészen egyszerűen nem vagy méltó többé a Köztársasági Elnöki tisztségre! Nem is voltál, és most már nem is vagy. TAKARODJ! Utánad mehet szépen a többi szemét is! 

Ezt a szemét magyarázkodást! Még van pofája!

Hát nem is tudom. Most nevezzem át a blogot Dr. DuliMorgóoskává? Mert ha palinak lehetett, akkor nekem is lehet nemde? Hogy szarnátok sünt! De legalább egy szarházinak most meg kell alázkodnia, remélem szépen jönnek egymás után a többiek is.

„Minden állat egyenlő, de vannak állatok, melyek egyenlőbbek.”

A fenti sort George Orwell 1940-es években a Második Világháború idején írta. Nagyszerű regény az Állatfarm érdemes elolvasni, nagyon sok minden a mai napig aktuális benne. De miért is hoztam ezt föl? Nos egyetlen dolog miatt, a mai nap olvastam a lefejtési zsarnokérum fejlesztési minisztérium hogyan is fogják megoldani a devizahitelesek problémáit. Az úgymond nehéz helyzetbe került hiteladósok problémáit. Szépen fogják és a lakásaik a nemzeti eszközkezelőhöz kerülnek és az adósok majd szépen bérelhetik a lakásaikat. Eddig oké is lenne minden. Csakhogy van egy kis bibi, illetve nagy bibi! Hogy aszongya a hitelfelvételkor megállapított forgalmi értékének az 1,5 százaléka lesz a lakbér. Ha valami pofátlanság akkor ez az! Hogy képzelik? Csak azért mert felelőtlenül senki által nem kényszerítve, hallgatva a bankok ostoba reklámjaira, bízva az államban felvettek nyakra-főre milliókat és most, hogy nem tudják fizetni egyből kedvezményes lakbérben részesülhetnek? Hogy rohadna meg aki ki találta ezt! Csesszék meg! Mert ez alapján fognak havonta fizetni olyan max 20 000 azaz húszezer forintot lakbér címen. Miért lehetséges ez? Miért ilyen kedvezményes, miért nem a piaci árat határozták meg? Mert ha én szeretnék albérletbe menni nem ennyit fogok fizetni, jelenleg egy szaros kis lyukért elkérnek 50-60 ezer forintot, és akkor még lehet, hogy keveset is mondtam.

Nekem és még egy csomó embernek ez a lehetőség nem jár? Én is szeretnék 15-20 ezret fizetni havonta egy komplett lakásért! Természetesen úgy, hogy nem kell attól félnem, hogy bármikor kirakhat a főbérlő. Nekem ez miért nem lehet? Talán mert én nem vettem fel felelőtlenül hiteleket, és most nem kell a havi részletektől rettegnem? Mert saját lakásom nincs, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt megengedhessem és nem is voltam sose. Nem szoptam és nem fogom szopni az állam csecsét, nekem nem jár semmilyen kedvezmény vagy támogatás. Így maradok ahol voltam. De nem bánkódom, mert ha nem is vagyok teljesen elégedett azért nem rettegek attól mi lesz holnap. Legalábbis abból a szempontból, hogy nem jönnek a csekkek a következő havi részlettel. Pedig 2-3 éve én is vehettem volna fel devizahitelt, hogy legyen saját lakásom. El is gondolkodtam rajta, mi lenne ha. De én végig is gondoltam, és nem mentem bele. Mert ha az ember racionálisan, megfontoltan gondolkodik akkor szépen eljut arra a pontra, hogy rettentő kockázatos 20 vagy több évre felvenni bármilyen hitelt. Sőt 10 év is beláthatatlanul hosszú. Ennyi idő alatt bármi történhet. Baleset, sérülés, munkanélküliség, az árfolyam kockázatról ne is beszéljünk.

Igen a bankok azzal etették a népet, legalábbis azt aki bevette, hogy a frank alapú hitelnél nincs árfolyam kockázat mert az milyen megbízható valuta. Meg Svájc az mindig a pénzügyi stabilitásról volt híres, meg ilyen szép hangzatos lózungok. És amilyen keresetek vannak Magyarországon abból nem lehet félre tenni annyit, hogy baj esetén tényleg ne legyen baj. Sajnos ez a helyzet. Mert ha az ember keres 100 forintot, abból fizet törlesztésre mondjuk 20-at, rezsire olyan 24-et, ételre 15-öt akkor még mindig marad annyi, hogy abból lehet félre tenni. Nyugdíjra, betegségre, biztosításra, tartalékra. De amíg az van, hogy az ember fizetésének a 80-90%-a arra megy el, hogy egyáltalán éljen, addig nincs miről beszélnünk. Egész egyszerűen a magyar emberek nagyon nagy többsége jelenleg, és sajnos már mondhatjuk több évtizede jóformán csak vegetál. Éldegél, meg küszködik. Valahogy felnevel egy vagy két gyereket, de ennél többre már nem nagyon jut. Az a néhány emberke akinek meg ez nem okoz gondot, az viszont nagy ívben szarik a többi emberre. Ilyen körülmények közepette hova a francba akarnak felvenni hiteleket? Ne legyen már az a kifogás, hogy nincs hol lakni. Tessék odaköltözni a kisszobába az anyóshoz. Érdekes módon régen ez nem okozott gondot, manapság meg nem tudják elviselni azt ha együtt kell élni a szülőkkel. Pedig nem lehetetlen, és nem élhetetlen. Gyereket is lehet vállalni így sok-sok évtizeden keresztül így ment ez, csak manapság nincs ez így. Érthető természetesen az igény az önálló, szülőktől mentes életre. De csak akkor ha van rendes háttér, és a havi 200 bruttót pláne a kevesebbet ne nevezzük annak.

Elhiszem azt hogy amikor ment az etetés tényleg volt benne ráció, hogy 20-25 évre adósítsák el magukat az emberek. Elvégre a havi részlet kevesebb volt, mint egy átlag lakbér. Na de kérem szépen, ha a boltban azt látom, hogy a szépen csomagolt árú milyen olcsó viszont még aznap meg fog romlani, a csúnya árú viszont esetleg hónapokig nem, akkor mit fog az ember választani? És az árú nem csak aznap kell, hanem kelleni fog egy hét múlva is. Részemről a csúnyát, mert a másik a végén kurva drága lesz... 

Na még egy kis poszt így hirtelen.

Nem akartam erről írni, de most úgy érzem muszáj. Volt ez a békemenet nevezetű ízé most már kétszer is. Ugye szépen összeálltak aztán vonulgattak orbán meg a kormány mellet. Ha nem hangsúlyozták volna, hogy orbánék miatt vonulnak akkor talán még nekem is tetszett volna. Na de már elnézést, én soha a büdös életbe nem fogok egyetlen politikus miatt se tüntetni, se kiállni, se semmit se tenni. Ezek miatt? Normálisok vagytok vazze? Vagy inkább csökött maradi kádár rendszerben nevelkedett, másképp gondolkodni nem tudóak vagytok? Inkább az utóbbi azt hiszem. De még ezt is leszarnám, nem érdekelne az egész. De ami most történt, március 15-én, az egyik legbecsesebb ünnepünkön, azon a napon amikor azon hősökre emlékezünk akik az életüket adták, hogy a szabadságért, a hazáért küzdjenek 1848-49-ben. Ezen a napon olyan népek jönnek ide a saját országuk zászlajával, akik nem magyarok, és itt vonulgatnak! Hogy képzelik? Hogy van merszük ezt megtenni, meggyalázni március 15-ét? Lehet, hogy a lengyelek is részt vettek a szabadságharcban, lehetséges. De ez akkor se ad rá nekik jogot, hogy lengyel zászlókkal rohangáljanak a legbecsesebb magyar napon! Takarodjanak innen a lengyel zászlóikkal! Mégis mi a francot képzelnek? Mit szólnának hozzá, hogy magyar zászlókkal flangálnánk, mondjuk november 11-én a Függetlenség napján? Nem hiszem, hogy olyan sokan örülnének. Mert nekem és még sokaknak nem tetszik az ha egy magyar ünnepnapon nem magyarok nem magyar zászlóval mászkálnak. Nem is tudom, mit szólnának egy ilyen akcióhoz az usában mondjuk a déli részeken, július 4-én? Elkezdene ott valaki rohangálni egy idegen ország zászlajával, nos szerintem pár méter után az első amerikai ott helyeben lelőné, mondván mit akar ez itt július 4-én.

Tudom maradi vagyok és régi módi, de szerintem az ilyesmiket kerülni kéne, mert nem az a baj ha idejönnek és esetleg velünk együtt ünnepelnek, de a zászlóikat ne hozzák már ide ilyenkor.