„Minden állat egyenlő, de vannak állatok, melyek egyenlőbbek.”

A fenti sort George Orwell 1940-es években a Második Világháború idején írta. Nagyszerű regény az Állatfarm érdemes elolvasni, nagyon sok minden a mai napig aktuális benne. De miért is hoztam ezt föl? Nos egyetlen dolog miatt, a mai nap olvastam a lefejtési zsarnokérum fejlesztési minisztérium hogyan is fogják megoldani a devizahitelesek problémáit. Az úgymond nehéz helyzetbe került hiteladósok problémáit. Szépen fogják és a lakásaik a nemzeti eszközkezelőhöz kerülnek és az adósok majd szépen bérelhetik a lakásaikat. Eddig oké is lenne minden. Csakhogy van egy kis bibi, illetve nagy bibi! Hogy aszongya a hitelfelvételkor megállapított forgalmi értékének az 1,5 százaléka lesz a lakbér. Ha valami pofátlanság akkor ez az! Hogy képzelik? Csak azért mert felelőtlenül senki által nem kényszerítve, hallgatva a bankok ostoba reklámjaira, bízva az államban felvettek nyakra-főre milliókat és most, hogy nem tudják fizetni egyből kedvezményes lakbérben részesülhetnek? Hogy rohadna meg aki ki találta ezt! Csesszék meg! Mert ez alapján fognak havonta fizetni olyan max 20 000 azaz húszezer forintot lakbér címen. Miért lehetséges ez? Miért ilyen kedvezményes, miért nem a piaci árat határozták meg? Mert ha én szeretnék albérletbe menni nem ennyit fogok fizetni, jelenleg egy szaros kis lyukért elkérnek 50-60 ezer forintot, és akkor még lehet, hogy keveset is mondtam.

Nekem és még egy csomó embernek ez a lehetőség nem jár? Én is szeretnék 15-20 ezret fizetni havonta egy komplett lakásért! Természetesen úgy, hogy nem kell attól félnem, hogy bármikor kirakhat a főbérlő. Nekem ez miért nem lehet? Talán mert én nem vettem fel felelőtlenül hiteleket, és most nem kell a havi részletektől rettegnem? Mert saját lakásom nincs, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt megengedhessem és nem is voltam sose. Nem szoptam és nem fogom szopni az állam csecsét, nekem nem jár semmilyen kedvezmény vagy támogatás. Így maradok ahol voltam. De nem bánkódom, mert ha nem is vagyok teljesen elégedett azért nem rettegek attól mi lesz holnap. Legalábbis abból a szempontból, hogy nem jönnek a csekkek a következő havi részlettel. Pedig 2-3 éve én is vehettem volna fel devizahitelt, hogy legyen saját lakásom. El is gondolkodtam rajta, mi lenne ha. De én végig is gondoltam, és nem mentem bele. Mert ha az ember racionálisan, megfontoltan gondolkodik akkor szépen eljut arra a pontra, hogy rettentő kockázatos 20 vagy több évre felvenni bármilyen hitelt. Sőt 10 év is beláthatatlanul hosszú. Ennyi idő alatt bármi történhet. Baleset, sérülés, munkanélküliség, az árfolyam kockázatról ne is beszéljünk.

Igen a bankok azzal etették a népet, legalábbis azt aki bevette, hogy a frank alapú hitelnél nincs árfolyam kockázat mert az milyen megbízható valuta. Meg Svájc az mindig a pénzügyi stabilitásról volt híres, meg ilyen szép hangzatos lózungok. És amilyen keresetek vannak Magyarországon abból nem lehet félre tenni annyit, hogy baj esetén tényleg ne legyen baj. Sajnos ez a helyzet. Mert ha az ember keres 100 forintot, abból fizet törlesztésre mondjuk 20-at, rezsire olyan 24-et, ételre 15-öt akkor még mindig marad annyi, hogy abból lehet félre tenni. Nyugdíjra, betegségre, biztosításra, tartalékra. De amíg az van, hogy az ember fizetésének a 80-90%-a arra megy el, hogy egyáltalán éljen, addig nincs miről beszélnünk. Egész egyszerűen a magyar emberek nagyon nagy többsége jelenleg, és sajnos már mondhatjuk több évtizede jóformán csak vegetál. Éldegél, meg küszködik. Valahogy felnevel egy vagy két gyereket, de ennél többre már nem nagyon jut. Az a néhány emberke akinek meg ez nem okoz gondot, az viszont nagy ívben szarik a többi emberre. Ilyen körülmények közepette hova a francba akarnak felvenni hiteleket? Ne legyen már az a kifogás, hogy nincs hol lakni. Tessék odaköltözni a kisszobába az anyóshoz. Érdekes módon régen ez nem okozott gondot, manapság meg nem tudják elviselni azt ha együtt kell élni a szülőkkel. Pedig nem lehetetlen, és nem élhetetlen. Gyereket is lehet vállalni így sok-sok évtizeden keresztül így ment ez, csak manapság nincs ez így. Érthető természetesen az igény az önálló, szülőktől mentes életre. De csak akkor ha van rendes háttér, és a havi 200 bruttót pláne a kevesebbet ne nevezzük annak.

Elhiszem azt hogy amikor ment az etetés tényleg volt benne ráció, hogy 20-25 évre adósítsák el magukat az emberek. Elvégre a havi részlet kevesebb volt, mint egy átlag lakbér. Na de kérem szépen, ha a boltban azt látom, hogy a szépen csomagolt árú milyen olcsó viszont még aznap meg fog romlani, a csúnya árú viszont esetleg hónapokig nem, akkor mit fog az ember választani? És az árú nem csak aznap kell, hanem kelleni fog egy hét múlva is. Részemről a csúnyát, mert a másik a végén kurva drága lesz...